Ezernyi jégkristály
hull alá az égből
s megannyi őszinte alázat
Szeplőtlen pelyhecskék
borítják a tájat
hófehér csendesség ölelé a házat.
Sehol egy hang
minden oly csendes
néma mosoly fűté most a szívet
Megállt az idő
reszketnek az évek
nem láttak ily szeretőt s hívet.
(1998)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
