Ha...

Ha meleg, lágy tavaszi szél megborzolja a rügyeket,

s élet árad minden kihaltnak vélt fából

Ha mezőn gyerekhad söpör végig

magasban egy zsineggel papírsárkányt vonva

Ha már pacsirtaszóra ébred a világ

s itt vannak az első gólyák üres fészküket szemlélve

Ha kezdi bontani bimbóját szívednek kertje

s véletlen visszanézel a múlt végtelen egére

Ha megvillan a víztükrön egy emlék, sok kép közül,

melyeket szíved mélyén albumban rejtegetsz

Ha újra, meg újra eljő ez a nap

s közben évek múlanak, várd meg a nyarat.

Ha megvártad mit kértem, tekints fel az égre

látni fogsz egy csillagot, mely örökké neked ragyog.

Ha már három lábon járok a homokba meredve,

s nem lennél az enyém, akkor sem feledlek.