Egy újabb hajnal hasad
ki tudja hanyadik
Bódult volt a lelkem
egész harmadnapig.
Merengőn néztem a világot
Merre találok százszorszép virágot?
A táj nem felel néma maradt mára
hiába fürkészem csukott könyv, és én árva.
Harmad napja szenvedek
nem tudják az emberek,
néma vagyok mint a táj
s tudom mindkettőnknek fáj.
Alig ettem valamit
csak szedem, szedem a Valerint
oly nyugodt vagyok
s várom a holnapot.
