Minap elém szaladt az élet
riadtan rám tekintett
furcsállta, hogy még élek.
Büszkén kihúztam magam,
látta velem még dolga van.
Erek tágultak hangtalan
nem mozdul semmi csak a szív dobog
kitágult elmémben a fény robog
látta még itt vagyok.
Hófehér falak közt a zöld cipőt,
csobogó víz mellett a téridőt,
a mosolyt, a hangot, a nyáridőt
elvenni nem lehet.