Életem nyarán,

erőmnek teljében

dagadt vitorlával,

suhanó hajómon

halványuló messzi

part mögül,

ott láttalak meg

a szilaj tengeren.

Vihartól vemhes

vad fellegek

emelték elém

erős sziluettedet.

Fordul a szél,

hívják a csillagok,

lágy ritmusra játszik

ősi szent dallamot.

Szikrázó zivatarban lelked

titkos nyári ének,

hozzád küld a távol,

hogy veled zenéljek.

Itt hagynám a tengert

egy patakért cserébe,

Illatos mezőkön

táncolnék más zenékre.

Mégis vágyak maradnak el

hullámok közt a mélyben,

feszült vitorlával

tovaúszom az élet tengerében.