Burokba zárt világ

ez vagyok

pusztaság szabad csendje elhagyott.

Kiléptem a nagyvilágból

s magamra zártam egy jó nagyot

melyet az utcán lelve felkapott

balgaságom, s melytől szabadulni nem tudok

pedig messzi dobnám igazán a lakatot.

Titok többé nem titok, elhagyott

mint anya gyermekét.

Most várok, holnap talán eljő

mondom a nyugvó napnak,

s reggel új reménnyel kutatom első sugarát,

újra búcsú az utolsónak.

Csillagok, a vigasz leplét köszönöm

nem félem már sötétségtek.