Tűzmadár
Néhány nap és újra látlakveled nézem a violákatDe addig a csend a páromvisszatérő hű magányom.Tétován lépkedem a parkbanveled vagyok gondolatban.Mint két rigó, úgy beszélünkágról ágra együtt lépünk.Felröppenünk a magasbanem felhőbe, be a napba.Túloldalon előbújunknapszínű lesz majd a szárnyunkkéklő égre csíkot festünkegyé válik majd a testünk.Tűzmadár ott fen az égenelemészti most a létem.