Minap elém szaladt az élet

riadtan rám tekintett

furcsállta, hogy még élek.

Büszkén kihúztam magam,

látta velem még dolga van.

Erek tágultak hangtalan

nem mozdul semmi csak a szív dobog

kitágult elmémben a fény robog

látta még itt vagyok.

Hófehér falak közt a zöld cipőt,

csobogó víz mellett a téridőt,

a mosolyt, a hangot, a nyáridőt

elvenni nem lehet.