Lángok rohannak át a búzamezőnesztelen éhségük parázsló üszkös romokat hagy hátra.Megközelíthetetlen hőség, fáj a közelsége.Hajamba kapnak a lángok, lassan bőröm is leéga hús a csontok, hamuvá lesz minden,csupán szívem hever a kormos földön.Ezt adom neked, ami maradt.