Búcsú

Elküldött, megyek el tova

szívemben ott ül utolsó mosolya

Nem nézek már csillagot,

sötét elmosódó alakot

megtörlöm szemeim

vállamra veszem gondjaim

így tengetem, búsan életem

míg valami halk remény nem terem.

Miként Mózes fel a hegyre

megyek én is utánad

szivárvány a fellegekbe

megpihenek tenálad

Súlyos terhet, mit az élet

vállaimra rányomott,

miként Jézust a keresztel

lelkemet most úgy nyomod.

Meggyengülten, elveszetten

magányomba zárkózom,

harminc évet oszlop tetőn

megítélni nem tudom

Mily keresztel, mily oszlopra

merre, hová, mitovább,

ó uram most segíts meg

leborulok tehozzád.