A zenét hallgatva hátradőlök fotelomban behunyt szemmel... újra ott gyalogolok a félméteres hóban ábrándozva. Repülni szeretnék mint egy szalmaszál a forró nyári szélben. Egyre feljebb és feljebb. De mint egy törékeny papírsárkány, melyet a zsineg nem enged csak vergődöm. Nehéz lépni. Távolban a füstölgő kémény jelzi az irányt. Kevés füst száll az ég felé. A nagy tszesités eredménye. Pár éve még tucatnyi füstölgő kéményt lehetett látni errefelé, ma miénk az egyetlen. Volt mikor szégyelltem, de ma már büszke vagyok rá. Mi nem adtuk fel! Ez egy összevissza film, egyszer talán megvágom. Levetítem és talán megértem.

Emir Kusturica szürreális meséje az amerikai álomról. Az első gondolatom a filmet nézve a szélsőségek. Nagy hatással volt rám a film kezdése. Kicsit Fellinis neorealizmus érzése fogott el. Nem tudom helyére tenni magamban a filmet. Egyszerre felemelő és nyomasztó. Többször megnéztem már. Különös vonzalom él bennem az atmoszférája iránt.

Egy filmbarát ismerösömnek adtam kölcsön a filmet, ő pár nap múlva hív, hogy hibás a dvd, mert nincs rajta magyar szinkron. Mondom gyári dvd direkt nincs rajta szinkron, mivel "némafilm". Több ismerösömnek ajánlottam, de kevesen tudják végig nézni.

Időrendben nem követem a megjelenések évét. Ötletszerüen következnek a filmek. Metro, melyben ismeretlen szinész a főszereplő, neve Christopher Lambert. Később etalonná vált a számomra. Igyekeztem minden filmjét megnézni. Sokaknak a Hegylakóval vált ismerté

Gyermekkorom meghatározó élményei közé tartozott a mártélyi kultúrház ifjúsági klubja. Többnyire filmeket néztünk. A vetítések után varázslattal teli lélekkel tekertem haza a néma sötétségbe burkolódzó tanyasi otthonunkba. Mely távol a világ zajátol oly fogékonnyá tett az emberből fakadó oly sok csoda iránt.